2013. április 26., péntek


A hetünk nagyon gyorsan elrepült holnap szombat és indulunk haza...

Látszik hogy Bence nagyon fáradt,de hősiesen küzd...

Elvették még  múlthéten a rollátort tőle és helyette visszakapta a 3 lábú botokat amivel olyan szépen egyenesen lépked...és úgy örül neki,mert ő nagyon szeret/szeretett botozni,mert arra és oda megy ahova akar vele.
A múlt héten még súlyok voltak a botra téve ami a hét elején már lekerült és nagyon ügyesen megy vele.

Nagyon sokat erősödött a 2 hét alatt...

Ma a nagy jutalom is elérkezett végre a kívánsága is teljesült "játszhatott" a kedvenc számítógépes gépen(ami nem játék hanem a nehezedést lehet rajta gyakorolni)

 és  megkapta az első érmét a lányoktól,nagyon büszke rá le sem veszi a nyakából..


Én nagyon meg vagyok vele elégedve tényleg néhány apró kis nyűglődésen kívül nem volt vele gond,nagyon akar állni egyedül  és alig várja,hogy a kis barátnője,Lili után ő is megtegye első lépését...ez tudom még nem most lesz,de tudom egyszer úgy is eljön...és ezért még sokat kell együtt izzadnunk.


Elbúcsúztunk mindenkitől és ismét itt marad a szívünkből egy kis darab...bye-bye Warsaw....bye-bye OLINEK....bye-bye Ania and Magda....

....és itt született meg a mottónk is :     DON'T WORRY,BE HAPPY..........

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése