2013. október 2., szerda

Eltelt az első hónap és igazából nem is tudom mit érzek....Folyamatosan akadályokba ütközöm,de ez sem hátrál meg...sok mindent átéltünk és kijártam már neki ez nem fog elriasztani,sőt megerősít.
Bence változatlanul szereti,tetszik neki a suli és ez a fontos,mert csak ez érdekel.
Ilyen helyzetekbe szoktam azt mondani,hogy csak kis emberség kell ezekhez a gyerekekhez, mert ők igazán nagy "radarral" vannak felszerelve messziről megérzik ki hogyan fogadja el.Bence első perctől úgy van nevelve,hogy számára természetes,hogy ő mozgássérült,ő ezzel éli a mindennapjait és büszkén hangoztatja is.
Itt ragadom meg az alkalmat,hogy  Bence úszóedzőjétől való gondolatot idézzek:

MINDANNYIAN MÁSAK VAGYUNK. A világ ilyen sokféle. Nincs két egyforma virág, két egyforma kavics és nincs két egyforma ember. Még az egypetéjű ikrek is különböznek egymástól, külsőben is, de belsőleg mindenképp.

Bence délig van iskolába ebéd után jövünk haza ahol egy kis pihenő után délután mi folyamatosan napról-napra tanulunk vele az írásra összpontosítva így sajnos a mozgásra már nem marad időnk,amit nagyon sajnálok és azon vagyok,hogy változtassak ezen de nem egyszerű....
Már heti 3-szor van mozgásfejlesztésünk is, ahol Judit foglalkozik vele akit már jó pár éve ismerünk és  heti egyszer a logopédus nénink is vár ránk.Október 7.-től pedig heti egy órába a fejlesztőpedagógus néni is megy a suliba így azt gondolom a fejlesztés amit előírtak ki is pipálva.
Múlthét hétfő óta bent ül az órákon a pedagógiai asszisztens is( aki korábban csak szünetekbe volt) én úgy látom ez jót tesz neki.
Ma kikapta az első tudáspróbáját matematikából ami 100%-os lett  volt öröm amellett,hogy ma van a 7. szülinapja amit már nagyon várt.




1 megjegyzés:

  1. Gratulálok Bencének!!!♥ Isten éltesse őt nagyon sokáig!!!♥ Hidd el Anikó Jól döntöttetek!!!♥ Én tudom milyen a szegregált oktatás,borzasztó kínokat éltem át ott lelkileg:(

    VálaszTörlés