Csakúgy repülnek a napok,hihetetlen,hogy másfél hónap telt el az iskolakezdésből és már a betűket kezdik tanulni és hamarosan már olvasni és írni fognak...

Az is hihetetlen,hogy ma egy éve indultunk neki a nagy utunknak a messzi Amerikába,hogy valóra váljon a legnagyobb álma Bencének és persze nekem is...

Egy év alatt nagyon sok munka,hatalmas harc és rengeteg izomerősítés áll mögöttünk...Én mai napig azt mondom ez volt életünk legjobb döntése,holott még van hová fejlődnünk és tudom,hogy fogunk is ugyanakkor már most is látványos javulást értünk el ha csak arra gondolok,hogy végre nyújtott lábbal meg tud ülni,vagy hogy most már egyre többet próbálkozik egyedül állni...