Eljött a várva várt nap az  utolsó műtétünk napja.Nagyon hideg volt ma reggel -6 fok körül.
Ilyen deres volt a táj:

Nagyon vártam/vártuk már mert amióta megvolt az SDR műtét érezhetővé vált,hogy ez a műtét elkerülhetetlen lesz számunkra és még lényegesebb javulást hozhat.
Eljött hát ez a nap is.Reggel a 7:15-ös transzferrel indultunk a kórházba,egy rövid kis pihenő után 9:15-kor kellett jelentkeznünk a 6.emeleten.
Majd kaptunk egy előkészítő helyiséget ahol a műtétig várakoztunk.

Dr Dobbs bejelölte a műtéti területet

10:45-re voltunk kiírva de csak 13-órakor kerültünk végre be.12:30-kor megkapta a bódító folyadékot amitől kb 15 perc múlva teljesen lelassult(SDR műtétnél teljesen felpörgött),majd mielőtt elvitték tőlem közölte velem:Anya köszönök mindent amit értem tettetek,de a műtét közben meg fogok halni....na ekkor úgy éreztem,nem bírom tovább éreztem,hogy ha pár perc múlva nem vitték volna el ott sírom el magam előtte.Így utána sírtam egy nagyot....
Fél 2-kor jött Dr Dobbs elmondta a műtét jól sikerült, minden oké és hamarosan be is mehetek hozzá.Ekkor fellélegeztem....
13:45-kor mondták,hogy menjek be az ébresztőbe,kicsit meg is rémültem mert az én drága fiam üvöltött torkaszakadtából(SDR műtétnél szépen ébred nem volt ilyen gond),de nem azért,hogy fáj,hanem mert ő oldalra akart fordulni és nem értette hogy nem lehet.
Nagy nehezen sikerült lenyugtatni kb 45 perc után végre feljöhettünk a 10. emeletre a szobánkba.
Most jól van,nagyon szomjas volt most meg játszik és várja a szintén hős barátját.