Korán reggel ismét a kedvenc biztonsági őrünk fogadott minket...vele találkoztunk legelső napon is amikor megérkeztünk a kórházhoz.Sose felejtem el szavait:"Akit Dr Park megoperál,azok a lábukon távoznak"....és milyen igaz Bence sose tudott két egylábúval menni most meg igen,még ha még néha bizonytalan is...de megy :)
Mindig és ahányszor találkoztunk mosolyogva letérdelt a fiúk elé és kezet fogott velük.

Ma az utolsó terápiánk 8-kor kezdődött,Mike-kal voltunk és megbeszéltük otthon milyen feladatokat kell Bencével,majd csinálni.
Ma ismét egyszerre volt a két fiú, labdázással kezdték az órát.

 Amikor elmondtuk Mikenak,hogy Bence egyedül megy a botjával,nagyon megörült és rögtön meg is nézte milyen ügyes.Majd a "lovaglás" következet,de ma már nem csak ülve,hanem térdelve,állva is...
Majd a kedvenc hintáján hintázott és utána a megérdemelt bicajozás de most nem versenyeztek a fiúk csak mentek egy kisebb kört úgynevezett búcsúkört.

Mindezek után ma Mike-tól is elbúcsúztunk készült vele is egy kép:

Majd a  torna után ismét metróra és buszra szálltunk és hogy még egy utolsót kikapcsolódjunk,hogy eltereljük az figyelmünket,hogy vajon milyen lesz a repülőutunk...mert hallottuk,hogy holnap 10-ig Ferihegyet lezárták...hát reméljük zökkenőmentes utunk lesz.
Útközben még két vadászrepülőt is megcsodálhattunk...(ma van a Pearl Harbor évfordulója).
Vacsorára érkeztünk haza...
Ez a nap is elrepült...